2014. március 26., szerda

BALÁZS

Balázs 23 éves budapesti lakos, aki pékként dolgozik. Napjai meglehetősen egyhangúan telnek; lassan hat éve a szokásos mederben csordogál élete. A gyöngyösi utcai pékárusnál dolgozik reggel nyolctól délután négyig, majd munkája végeztével a Duna Plázában levő konditeremben edz keményen este tízig. Kínosan ügyel az időbeosztására - az esetleges apró időbeli eltérések dührohamokat okozhatnak nála (zárójelben jegyzem meg, hogy ez csak a szteroidok hatása - egyébként Balázs nagyon kedves fiú).

Balázs egy újpesti lakótelepen született egyedüli gyerekként. Szülei érzékeltették vele, hogy nem is igazán szerették volna - ezért világéletében az volt az egyetlen célja, hogy olyan társaságba kerüljön, ahol elfogadják. Bár az óvodában legjobb barátja Lakatos Rómeó volt, alkoholista apja és annak barátai hatására hamar megtanulta, hogy a mocskos cigányokat verni kell, őmiattuk nincs pénz jobb lakásra, meg hogy a köcsög buzik miatt tart ott az ország, ahol.

Mára Balázs csupán egyvalamit tekint igazi értéknek, és egész élete ekörül az egyetlen dolog körül forog - ez pedig nem más, mint a számára már-már kultikussá váló nyers, testi erő. Ezért Balázs képes hosszú órákat eltölteni a konditeremben nehéz súlyokat emelgetve, óriási kínokat okozva magának. Ennek oka a félelem - Balázs retteg attól, hogy mások szemében gyengének és esendőnek tűnhet, annak ellenére, hogy bicepszének kerülete harminc centiméternyi. Fél a gyengeségtől, és emiatt gyűlöli is. Minden általa rossznak vélt dolgot a gyengeségre vezet vissza.

Balázs szerint mindig az elsőre legegyszerűbbnek tűnő megoldás a helyes. Nem szeret a dolgok mélyére nézni, hiszen csak megbízható forrásokból tájékozódik, és a továbbolvasás, más vélemények megismerése értelmetlen időpazarlás lenne. Önmagát nemzeti radikálisnak tartja - bár szerinte egy "normális" világban mindenki nemzeti eszméket vallana (ez ilyen alap, baszod) és gondolatait senki nem tartaná radikálisnak. Nézeteire a legnagyobb hatást Vona Gábor, Pörzse Sándor és Zagyva György Gyula "eszméi" gyakorolták. Konditermi edzései során viszont gyakran egy Nietzsche idézettel buzdítja magát ("ami nem öl meg, az erősebbé tesz, baszod”).

Balázs tudja, testét csak akkor fejlesztheti tovább, ha elméjét is pallérozza - ezért beszerzett egy Julius Evola könyvet. Keserédes emléke, hogy mikor még éledező hazafiként életében először bement egy könyvesboltba, és az olasz szerző "Jobboldali fiatalok kézikönyve" című művét kereste, az eladók még nem is hallottak a könyvről. Persze miután Vona Gábor előszavával kiadták pár évvel később az olasz fasizmushoz is köthető filozófus alkotását, végül sikerült beszereznie Balázsnak. Két napig esténként a konditeremből hazaérve hullafáradtan olvasott egy-egy oldalt a vécén az előszóból, majd betette a párnája alá alvás előtt. A harmadik napon kölcsönadta az egyik gárdás barátjának, Robinak - aki tévedésből elégette a Radnóti kötetekkel együtt a kristályéjszaka évfordulóján tartott hungarista megemlékezésen. Ettől a pillanattól fogva Balázs - annak ellenére, hogy háromszor bukott meg irodalomból általános iskolás tanulmányai során - művelt embernek tartja magát, ahogy barátai is, akikkel péntek esténként együtt sörözik a Simon Tibi sörözőben, és akikkel együtt megy Fradi meccsre. 

6 megjegyzés:

  1. "szerinte egy "normális" világban mindenki nemzeti eszméket vallana (ez ilyen alap, baszod) és gondolatait senki nem tartaná radikálisnak"
    Milyen a normális világ?Olyan ahol a hazaszeretet nem elég menő és hipszter dolog? Ahol ha szereted a hazádat már rasszista,fasiszta, jobbikos,agy nélküli zombi vagy?
    Miért gondoljátok hogy nem igaz hogy egy normális világban az embernek szeretnie kéne a hazáját?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt egy szóval sem állítottam, hogy nem szabad szeretned a hazádat. Az egészséges hazaszeretet egy üdvös és hasznos dolog, ami ellen semmi kifogásom sincsen - nem akarok belemenni a sovinizmus és a patriotizmus problémájába. Ha viszont "nemzeti radikális"-ként definiálod magad, az szerintem kissé túlmutat az egészséges hazaszereteten. Egyébként pedig a melledet verve igazságot követelni egy száz évvel ezelőtti döntésért, és mindenben nemzetközi összeesküvést sejteni sokkal menőbb dolog, mint azzal vádolni embereket, hogy azzal vádolnak embereket, hogy fasiszták.

      Törlés
  2. Egyáltalán nem" definiáltam magam nemzeti radikálisként". A radikális és szélsőséges dolgok sosem jók. Ebben egyet értek.
    Viszont ha más népek még mindig siránkozhatnak a holokauszt miatt, a magyarok miért ne emlegethetnék fel Trianont? Lássuk be nekünk még több okunk is van erre, hiszen ez még egy ma is élő probléma. Több millió magyarnak kell határainkon kívül élni és a körülöttünk lévő nemzetek nem is könnyítik meg a kint élő magyarok dolgát. Tiltják hogy a saját nyelvükön beszéljenek...mindegy ebbe most nem akarok belefolyni.Viszont más részről igen, régen történt és talán akkor kellett volna vernünk a mellünk és követelni amit elvettek és nem most...
    Viszont ha csak egy kicsit is szét néznél a világban, csak kicsit utána olvasnál akkor látnád mennyien támadják a magyarokat.De igazad van az ilyet nem elég érett dolog észre venni...Csak hunyjunk szemet más népek hibái felett, sőt bizonyára minden miatt mi vagyunk a felelősek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor ezt most bő lére fogom ereszteni, előre is bocs. A magyar külpolitikát (és részben a belpolitikát is, oktatáspolitika, klebelsbergi kultúrfölény-elmélet) 20 éven át a revizionizmus határozta meg. Nem igazán tudom elképzelni, hogyan lehetett volna követelni jobban a visszacsatolást, semmi realitása nem volt. A szocializmusban a baráti országok között nem lehetett vita, ezért a területi rendezés is esélytelen volt, a kisebbségekről gyakorlatilag tilos volt beszélni - gondolom tudod. Ha valamit nagyon erősen háttérbe szorítasz, annak az a következménye, hogy utána még erősebben fog visszajönni. 100 év elteltével sem tudtunk túllépni rajta, és ahelyett, hogy valamit megpróbálnánk tenni a "határon túli véreink" érdekében, csak szavazatszámokat látunk bennük, akiket aktuálpolitikai célokra akarunk felhasználni. Trianon tényleg tragédia, de meg kéne próbálni beletörődni, hogy tehetetlenek vagyunk, főleg 100 év elteltével. Ha megnézed a jelenlegi etnikai térképet Erdélyben, a Felvidéken vagy a Vajdaságban, láthatod, hogy a magyarság keverten él és egyre fogy, ahol pedig tömbben található meg, ott esélytelen az enklávé kialakítása.
      A magyarok elleni támadásokról meg nem tudok semmit mondani. Nem vagyunk mi olyan fontosak a világ számára. De biztos sokkal romantikusabb téveszmékbe ringatni magad és Szaniszló Ferencet hallgatni, mint kinyitni a középiskolás történelemkönyveket...

      Törlés
  3. (bocsi, nem akartam, de nem bírom ki)
    "Csak hunyjunk szemet más népek hibái felett, sőt bizonyára minden miatt mi vagyunk a felelősek."
    Nem tudom, én azt hittem van a két véglet között egy olyan, hogy ismerjük be a hibákat, meg az érdemeket is, szóval szimplán ne hamisítsuk meg a múltat.
    De én például nem érzem magam elég übermenschnek, ahhoz, hogy az én elnézésemre legyen szükség egy egész történelemnyi tévedés felett. (Kedves Olaszország! Megbocsátom neked Mussolinit, tudom, megbántad. Meg hát ott a pizza is.)
    Trianonról meg itt egy érdekes nézőpont. (Nem szent írásnak! Látókör tágításnak!) http://hvg.hu/velemeny/20120612_tulelni_trianont
    (Apropó a kisebbségeinkkel mi se nagyon kedveskedtünk a dualizmus alatt. Teszem hozzá olyat, amit Benes csinált a második világháború után soha nem tettünk.)
    De nem akarok jobban belemenni. Nyilván a történelmi ismereteim hiányosak, de az eddigiek alapján igazságtalanságot mindenki csinált, és igazságtalanság mindenkit ért.
    p.s.: a blog első látásra szerelem. köszi, hogy van.

    VálaszTörlés