JANKA NÉNI

Mielőtt (egyre kevésbé tűnik úgy, hogy) sajnálatos módon megromlott volna vele a viszony, egyik lány osztálytársam igen gyakran emlegette azt a megszólalásomat a tavalyi szilveszterről, mikor miután némileg ittasan felmentünk az üresen álló lakásomba, a lift hívása után így kezdtem el kiabálni: maradjatok csendben, mert meghall a Janka néni, a kommunista néni! És lupus in fabula, amint kiszálltunk a hetediken, láttuk az alattunk lakó ősz, görbe nyugdíjas nénit, amint miután visszaparancsolta a macskáját a lakásba, rosszalló pillantást vetett a társaságunkra. Ő Janka néni: volt 3/III-as, aki egy fingásért feljelent csendháborítással, és ha a szomszéd Józsika el találna szívni egy cigarettát az iskolába menet, a lélegző térfigyelő kamera meglátja, és még jelenti is Józsika szüleinek.

Janka nénivel kapcsolatban az első emlékem akkorra tehető, mikor még egy Árpád-híd közelében levő tízemeletes panelban verettem idillikus boldogságban, semmit sem tudva az életről. A férjétől korán elvált Janka néni akkor lassan már harminc éve élt egyedül saját elmondása szerint (a gyerekei már mind kirepültek a fészekből, tudja, édesem? – szólt mindig anyámhoz). Első ránézésre Janka néni kedves öregasszonynak tűnt, aki néhanapján még csokit is adott nekem. Gyakran megállt a lépcsőfordulóban beszélgetni a szüleimmel, és mivel én akkor még nem igazán éltem önálló életet, én is ott voltam velük – Janka néni bennem mindig egy tiszteletreméltó nyugdíjas benyomását keltette. Ezekben a beszélgetésekben sok minden előfordult – a felettünk hangosan klimpírozó középiskolás Ritától, aki iránt hatéves forma fejjel talán gyengéd érzelmeket is tápláltam, hiszen már akkor is vérbeli Don Juan voltam; az időjárástól a rengeteg emberig a Lehel Piacon és a néni házi kedvencéig, Cirmosig -, de leginkább a tipikus „nyugdíjas” témák domináltak. Egyszer azonban előkerült a politika is; mint kiderült, Janka néni párttag volt, („hiányzik nekem az előző rendszer, lelkecském”) – bár én ebből olyan idősen természetesen nem értettem semmit.

Szüleim - akiknek az eszmerendszerében sajátos módon keveredtek az őskeresztény tanok (Ne ítélj, hogy ne ítéltess), valamint Mao kommunizmusa (Virágozzék száz virág) – és Janka néni között a viszony ezután természetesen valamelyest hűvösebb lett, de ez nem vezetett a kapcsolat megszakadásához. Sőt, a macskás néni tisztelni is kezdte a „liberál-demokrata” szüleimet, amiért nem kezdtek el kígyót-békát kiáltani rá. Rövid időn belül egyébként elköltöztünk, Janka néni pedig becsülettel kezelte az oda érkező postánkat. Aztán két héttel ezelőtt felhívott, hogy a rezsicsökkentéshez szeretne támogató aláírásokat gyűjteni, és ha már arra járok, segíthetnék neki még egy dologban. A Fideszes ajánlószelvény utolsó lapjára két aláírás hiányzik; megtenném-e, hogy aláírom azt is, nem baj, ha még nem múltam el tizennyolc éves.

Sic transit gloria mundi.